Nagyon kis részlete egy történetnek, amit már tavaly nyár óta körmölök. Itt találozik először Beth és Eric. Jó olvasást! : )
A Sikoly nevű szórakozóhelyen leste Beth a leendő prédáját. A kiképzés alatt már nagyon éhezett a pengéje a friss vámpírvér iránt. Le akarta tesztelni, hogy mennyit tud a gyakorlatban és hogy elő tudja-e csalogatni a képességét. Mivel a vendégeket megmotozták, kénytelen volt a fegyverét a motorjában hagynia, de azért így sem volt védtelen.
Jake és a mamája nem tudták, hogy egy vámpírok által kedvelt klubban van és koktélozgat. Erre a különleges alkalomra teljes puccba vágta magát. Fekete, hosszú koktélruhát vett fel, aminek a hátán fűzős kötés volt és a slicce felért a felsőcombjáig. A haját hullámosra lőtte be és füstös, fekete sminket tette fel. Sok srác megnézte magának és próbált vele szemezni, de ő csak a feladatra koncentrált és kiterjesztette az érzékeit a fűszeres és édes illat felé. De a sok pacsuli és izzadság között nehéz volt ráakadni a szagra, de meglett. A tömeghez képest feltűnően sok vámpír garázdálkodott itt, amire Beth egyáltalán nem számított. Szemével is megkereste a bestiákat és úgy találta, hogy fiatal egyedek lehetnek. Egyrészt a testük nyeszlett volt és kisfiús, másrészt az illatuk is csak alig érződött. Mivel nemrég változhattak át őket, a stílusok nagyjából megmaradt. Volt köztük rocker, emo, drogos és szajha. ( Bocsánat, de nincs jobb szó a női vámpírokra, mivel rosszabbak, mint a hímneműek. Szegény, védtelen embersrácokat néznek ki maguknak, a csillagokat ígérik nekik. Mind könnyű prédának látszott, leszámítva persze a testőreiket és a saját fizikai erejüket. Az határozta meg a testőreik számát, hogy mennyi lé volt a tárcájukba és hol állnak a társadalmi ranglétrán.)
Miközben Beth a lehetőségeket és a taktikákat gondolta ki, 3 újgazdag, kihanemén? stílusú genyó srác jött oda hozzá.
- Csá! - szólalt meg a bátrabb, aki vámpír volt. - Mennyi vagy egy körre?
Okkéééé, lehet, hogy ez a ruha túlságosan sokat mutat, de ez akkor sem volt szép.
- Tessék? Nem vagyok vevő az ilyen beszédre, úgyhogy viszlát!
A vámpír először megdöbbent, de úgy látszik, hogy nem adja fel könnyen.
- Figyel, Cicusom, mindketten tudjuk, hogy csak kéreted magad, úgyhogy fog a kis formás hátsódat és tipegj ki velünk a hátsó kijáraton és essünk túl rajtad, mert már sajgok érted.- vigyorgott, majd a társai felé biccentett, akik röhögtek.
- Nem megyek veletek sehova! - jelentette ki határozottan Beth.- A-a pasim nemsokára ideér és ha nem takarodtok a pokolba, akkor megnézhetitek, hogy mit kaptok tőle.
Na, ez talán beválik. Beth nem tud elbánni mind a hárommal. Sürgősen el kell mennie innen.
- Cicusom, - mondta a vámpír, miközben a lány lábára tette a kezét. - Én onnan jöttem.
Beth szeme kitágult, mert most már aztán tényleg bajban volt.
És ekkor a semmiből egy magas, jóképű, körül belül 26 éves férfi sétált felé a három zaklató háta mögött. A férfi sötét farmert, fekete inget viselt, ami teljesen ki volt gombolva, így láthatóvá váltak a tökéletes izmai. Magassága…huh…sok, 190 centit meghaladja. A járása lenyűgöző, szinte siklott a tömegen át és a szeme még a sötétség ellenére is látszott, hogy sötétkék. Ez a férfi a legtökéletesebb lény, akit valaha látott. Nem csoda, hogy így néz-gondolta Beth, miután a levegőbe szagolt. - Vámpír.
Eric North a klubig követette a mézédes illatot. Először az utcán érezte és már akkor a lelkéig hatolt. Még soha nem érzett ilyet. Ez az illat megdobogtatta a szívét. Létezése óta most először.
Még a tömegen keresztül is tisztán érezte a lány illatát. Ott ült a bárpultnál, gyönyörű haja meztelen hátára omlott, amit nem takart el fekete, szexis ruhája. Arca csodaszép, tekintete fürkészve kémlelt körbe. Ericnek soha sem volt gondja a nőkkel, de nem tudta, hogyan közelítse meg. Aztán látta, hogy pár mitugrász körbeállja és azonnal feltört belőle a birtoklási ösztön.
A vágy, hogy megvédje, ami az övé.
Az idős vámpír, az erős illata alapján csak az lehet, félretolta a fiatal vámpírt és Bethhez hajolt, akinek erre elállt a lélegzete.
Levegő! Levegő! Térj észhez, ha vámpírok vannak körülötted!
- Szia, Édes! Szíves elnézését kérem a késésemért! - kérte a csodaszép, mély és erotikus hangján, majd végigsimított a lány meztelen karján, gyengéden megfogta a kezét és finom csókot lehet a kézfejére. Felnézett a lány meglepődött szemébe, kacsintott, úgy, hogy a támadók ne lássák és kivillantotta ragyogó agyarait. Erre a lánynak megmozdult valami a bensőjébe. A férfi fölült a lány mellé és átkarolta a vállat. Beth hagyta, mivel kapcsolt és átgondolta a dolgot, hogy inkább egy vámpírral küzd meg, mint 3 sráccal.
- Kik a barátaid? –kérdezte a fiúkat nézve.
- Nem tudom, mivel nem vették a fáradságot a bemutatkozásra, de már lényegtelen, hiszen az „urak” távoznak.
A fiatal vámpír felismerte az idősebben rejlő veszélyt és fenyegetést, de kitartott a zsákmánya mellett.
- Maga tényleg a parancsolója?- hebegte.
- Nem magára tartozik, de ha tudni akarja, akkor igen.
- Bizonyítsa be!- már nem bírta féken tartani magát.
Az idős vámpír Bethhez fordult, mélyen a szemébe nézett, rámosolygott míg a haját kisöpörte a nyakáról és felé közeledett.
Komolyan inni akar ennyi ember előtt? Sikíts! De nem tudok!
Beth nem tudta, hogy mit csináljon. Bízzon egy vadidegenbe, aki állítólag megmenteni jött őt, vagy buktassa le, de akkor meg már nem fogja megvédeni ezektől a srácoktól akik biztosan elkapják őt. Gyorsan kellett döntenie. Kit könnyebb legyőzni? Egy idős vámpírt vagy 3 fiatalabbat, de akik túlerőben vannak? Inkább az ösztönére hallgat és hagyja magát. Ha gáz van, akkor fölhívja a bátyját, akinek a segítségével már könnyen elbánnak a vámpírral.
A férfi a nyakára tette a száját és a szemfogát odanyomta a bőréhez, de nem szúrta át! A döbbenettől Beth felnyögött, ami még élet hűbbé tette az alakítást. A férfi a nyakát kezdte csókolni és Beth hullámozni kezdett alatta, mert szabadulni akart, mire a vámpírból vad morgás tört fel.
-Basszus, tényleg iszik belőle – csodálkozott a vámpírsrác barátja, akik valószínűleg soha sem látott még ilyet.
A vámpírférfi felemelkedett a lány nyakáról, megtörölte a száját és a fiúk felé mordult:
- Most már takarodjatok innen!- mondta fenyegetően.
A srácok gondolkodás nélkül odébbálltak és feltételezhetőleg egy újabb lányt kerestek.
A férfi elégedetten visszafordult Bethhez, aki hálás volt neki, mégis tartott tőle. A férfi ismét a nyakára tette a száját, de ezúttal csókot lehelt rá. Beth eltolta magától, majd a férfi szemébe nézett.
- Köszönöm a segítségét!- mondta köszönetként és már csúszott le a székről. Mára már nincs előjegyezve vadászat. Túl sok vámpírra hívta fel a figyelmet és ha nem megy el gyorsan, még többen bepróbálkoznak nála. Más módszert kell találnia.
-Hova-hova? – kérdezte a vámpír, majd Beth dereka és lába alá nyúlt és felemelte. –Még csak most kezdtük.
- Nézze, köszönöm, hogy megmentett, de ezt a színjátékot befejezhetnénk. Már elmentek és semmi kedvem sincs maradni vacsorára.
A férfi nem törődve a lány tiltakozásával felugrott mindenki előtt az emeletre, de mintha észre sem vették volna a táncparketten hullázó emberek. Beth most már rájött, hogy egyszerűbb lett volna a fiatal suhancokat elgyepálni. Más helyzetbe örült volna, ha egy jóképű férfi elragadja, na de pont egy vérszívó? Sürgősen meg kell szöknie tőle. Közbe a férfi ledobta a galérián lévő kanapék egyikére a sarokban és fölé feküdt. Az emelet kellemes lett volna a hangulatfényeivel és a bordó színű tárgyakkal kiegészített helységben, de ebben a szorult helyzetben inkább fullasztó volt.
- Most törleszthetsz. Mázlid van, hogy épp éhes vagyok, te meg olyan kívánatos! Már csak az a kérdés, hogy tőlem ki fog megmenteni? – kérdezte kajánul, majd a halvány fényben kivillantotta a megnyúlt szemfogait és leszorította a kétségbeesetten tiltakozó Betht.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése