Olyan szép pillanat volt ez életemben!
Apuméknál töltöttem a délutánt, aki garázsban a rendrakás közben rátalált egy régi, poros, dohos könyvre.
Látta benne Anyu nevét és odaadta nekem, hogyha gondolom, elvihetem.
Naná, hogy nem hagytam ott, hiszen ez egy kincs volt számomra!
A buszon azonban észrevettem, hogy ez a könyv a Mamám tulajdonát képezte. Úgy tartottam a kezemben, mint egy hímes tojást, hiszen ez a könyvet már fél évszázada kinyomtatták.
Feltettem a polcomra, hogy majd kiolvasom Benedek Elek- Világszép Nádszálszál Kisasszony és más mesék című művét. Kivettem a könyvtárból pár könyvet, mert már elvonási tüneteim voltak.
Istenem! Megváltás volt a tételeken kívül mást olvasni!
A könyvtárból kikölcsönzött könyveket mindig külön teszem (ha találok helyet a polcon) a többitől. Mikor kiolvastam a True Blood 8. részét, felnyúltam, hogy rögtön kezdhessem a másikat, amikor beláttam az elfelejtett értéket.
Szóltam Anyunak, mert ezt neki is látnia kellett. Leült az ágyamra, én kiterültem és belelapoztunk. Azt vártam, hogyha hozzáérünk a lapokhoz szétporlad és akkor kampec a könyvnek is és a takarításnak is.
Persze semmi ilyesmi nem történt.
- Juuuuj, imádtam ezeket a meséket! Erős Pali, Erdőzöldítő és Mezővirágoztató királykisasszony, Szélike királykisasszony, Csonka és Sánta pajtás, Segfűhajú János, Szép Cerceruska….- Stb, stb.
- Jézus Atya Úristen! – fogtam a fejem ezek a nevek hallatán.
- Nem fikázni, különben pofán váglak. – viccelődött Anya, majd felolvasta a Mezőbizgenytűző Erdőírtó Sirálykisasszonyt.
Újra kicsinek éreztem magam és a történek végére majdnem elaludtam.
De szép pillanat volt.
Majd a vámpírok, VIII. Henrik és Artúr Király után nekilátok és elmerülök a népmesék világában. :)
