J. R Ward a kedvenc könyvsorozatom, a Fekete Tőr Testvériség írója. Összeválogattam a legviccesebb részeket. Jó olvasást! : )
- „Akkor mond azt!
- Mit?
- Azt, hogy „semmi”. Mondd azt, hogy „semmi”! Újra és újra! Csak mondd!
A lány dühbe gurult. Félelmének illatát valami csípősebb fűszer váltotta fel olyasmi, mint a friss kerti menta.
Ezúttal komolyan haragudott.
- Mondd már! – parancsolt rá Rhage, mert már alig várta újra azt az édes borzongást, ami a hangja hallatán érezett.
- Jól van! Semmi. Semmi. – Hirtelen elnevette magát. Nevetésének hangja Rhage szívéig hatolt, egész testét tűzbe borította. – Semmi, semmi. Sem-mi. Sem-mi. Seeeeeeeeeemmmmmi. Na? Ennyi elég volt? Most már elengedsz?
- Nem.
Meging próbált kiszabadulni a férfi szorításából, s közben kellemesen…
…
Szeretett volna még egy szót a szájába adni, hogy kimondja, valami olyasmit, hogy „érzéki”, „suttogás” vagy „eper”.
Nem is. Inkább azt, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Igen, ez jó lenne.”
Butch letartóztatja Wrath-t, aki aggódott Bethért és ezért elment a házához kémkedni:
„ Beth nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy megkerülve az épületet utánuk eredjen. Butch az autója felé lépkedett, mint aki nehéz terhet cipel. Beth odafutott.
- Várj! Meg kell kérdeznem tőle valamit.
- Mi az, a cipőméretét akarod tudni, vagy mi?
- Negyvennyolcas. – morogta Wrath.
- Majd karácsonykor eszemben lesz, seggfej.”
„ - Kösz, de nem – nevetett Rhage. – Jól bánok a varrótűvel, ezt a saját bőrödön is megtapasztaltad már. Szóval ki a kicsike?
- Beth Randall, bemutatom Rhage-et, egy társamat. Rhage, ő Beth. Nem kezd filmsztárokkal. Remélem, érted.
- Tökéletesen.
Rhage kicsit oldalra dőlt, hogy Wrath mögé lásson és megnézhesse a lányt.
- Örülök, hogy megismerhetem, Beth.
- Biztosan nem akar korházba menni?
- Ugyan. Nem olyan súlyos ez, ahogyan kinéz. Ha majd a vastagbelemet övként magam köré tudom tekerni, na az már komoly lesz. „
Butch és legjobb barátja és egyben kollégája beszélgetnek telefonon, miután Butch reggel másnaposan felébredt( És nem alkotnak egy párt: D ) :
„ - Odatettem az aszpirint a telefon mellé, meg egy pohár vizet. Sejtettem, hogy nem leszel képes eljutni a kávéfőzőig. Vegyél be hármat, húzd ki a telefont és aludj! Ha valami fontos történeik, majd elmegyek érted,
- Szeretlek, drágám.
- Akkor vegyél egy nercbundát és fülbevalót az évfordulónkra!
- Meglesz! „
„ Egy kéz ütött a vállára. Mintha ólom zuhant volna rá.
- Lenne kedved itt maradni vacsorára?
Butch felnézett a férfira. A fickó baseballsapkát viselt, és valami jel volt az arcán. Egy tetoválás?
- Vagy mit szólnál hozzá, ha te lennél a vacsora? – mondta egy másik, aki úgy nézett ki, mint valami modell.
Határozott mozdulattal hátralépett, és lerázta a válláról a kezet.
- Mondjatok meg nekem valamit! A bőrszerkó beindítja a fantáziátokat? Ez egy olyan „ csak férfiak „ típusú társaság? – kérdezte Butch gúnyosan.
Akkora pofont kapott, hogy a foga összekoccant a szájában, amikor nekiesett az ajtónak. A modell tökéletes arcával belemászott a képébe.
- Én a helyedben vigyáznék a számra!
- Minek, amikor te állandóan azt stírölöd? Meg is akarsz csókolni?
A férfi olyan morgó hangot hallatott, amit Butch még soha életében nem hallott.
- Elég legyen! - lépett előre a normálisnak látszó tag. – Hátrább az agarakkal, Rhage! Nyugodj meg!
Eltelt néhány pillanat, mire a modell megmozdult.
- Így már jó. Nincs semmi gond – dörmögte Mr. Normális, és hátba veretette barátját, mielőtt Burchhoz fordult. – Te pedig tégy meg egy szívességet és fogd be a szád!
Butch megvonta a vállát.
- Nem tehetek róla. A szőkeség tejesen odavan értem.
A fickó újra rátámadt, és Mr. Normális ezúttal nem akadályozta meg.
Az ütés, mely az álkapcsát érte, olyan erős volt, hogy félrebillent tőle a feje. Amikor belehasított a fájdalom, hagyta, hogy vele együtt saját dühe is kiszabaduljon. Nekiugrott a nagyobbiknak, és lebirkózta a földre. A férfi meglepődött, mintha nem számított volna ekkora erőre vagy gyorsaságra tőle, Butch pedig kihasználta a tétovázását. Törlesztésként behúzott egyet a szőkénet, aztán megragadta a torkát.
Egy pillanattal később már ő feküdt hanyatt a földön, a férfi pedig a mellkasán ült.
Tenyerébe fogta az arcát, és összeszorította. Vonásai eltorzúltak, alig kapott levegőt.
- Lehet, hogy megkeresem a feleségedet és megfektetem néhányszor. Ez hogy tetszik? – kérdezte a szőke.
- Nem vagyok nős.
- Akkor a barátnődet.
- Barátnőm sincs.
- Ha a nőknek nem jössz be, miből gondolod, hogy nekem igen?
- Csak reméltem, hogy feldühítelek.
- Mit akartál vele elérni?
- Én támadhattam először. – Újabb sikeres levegővétel. – A társaid nem engedtek volna harcolni. Azonnal megöltek volna, mielőtt bármit is tehettem volna ellened.
Szőke felnevetett és enyhített a szorításon.
- Tudjátok mit? Azt hiszem, kedvelem a tagot – mondta lassan.
A szőke talpra ugrott, Butch pedig zihálva az oldalára gördült. Amikor felnézett, azt hitte, nem jól lát. Az előtérben egy libériás öregember állt, kezében ezüsttálcával.
- Bocsássanak meg uraim, a vacsora tizenöt perc múlva tálalva.
- Hé, csak nem spenótos palacsintát hozott, amit annyira szeretek? – kérdezte a szőke, és a tálcához ment.
- De igen, uram.
- A fenébe! Nagyon forró!
A többiek is az öreg mellé gyűltek, és vettek egy-egy falatot a tálcáról, aztán alátettek egy kis szalvétát, mintha odafigyelnének rá, hogy ne morzsáljanak a földre.
Mi a franc folyik itt?
- Kérhetnék egy szívességet? – kérdezte a komornyik.
Mr. Normális nyomatékosan bólintott.
- Hozzon ebből még egy tálcával és bárkit megölünk, akit akar.
Ennyit arról, hogy normális.
A komornyik elmosolyodott a bók hallatán.
- Ha véres dolgot terveznek ezzel az emberrel, lenének olyan szívesek, és a hátsó udvarban intézzék el?
- Persze! – felelte Mr. Normális, és bekapott még egy spenótos palacsintát. – Igazad van, Rhage, ez tényleg isteni. „
„ Rajtad is meglátszik az edzés, zsaru. Kezdesz formába jönni.
- Ugyan már! - vigyorgott Butch. – Nehogy elbízd magad a közös zuhanyzásunktól!
Rhage hozzávágta a törülközőjét.
- Csak arra céloztam, hogy eltűnt a sörhasad.
- Az inkább whiskyhas volt, de egy cseppet sem hiányzik.
…
- A nő ma hajnalban kidobott a házából, miután sárba tiporta az önérzetemet.
- Milyen szörnyűséget mondott?
- Nem túl hízelgő párhuzamot vont köztem és egy kóbor kutya között.
- Jaj! – Butch a pólót a másik irányba kezdte csavargatni. – Ami azt jelenti, hogy majd meghalsz, hogy újra lásd.
- Körülbelül.
- Szánalmas vagy.
- Tudom.
- De azt hiszem, én tudom überelni. – A rendőr megrázta a fejét. – Tegnap este elmenetem…szóval…odamentem Marissa házához. Azt sem tudom, hogy kötött ki ott az Escalade. Akarom mondani, nincs rá szükségem, hogy összefussak vele, érted.
- Ha találjam ki! Ott vártál lesben, remélve, hogy…
- A bokorban, Rhage! Beültem a bokorba a hálószoba ablaka alatt.
- Az igen! Hát ez aztán…
- Ja. A régi életemben letartóztattam volna magam leselkedésért. Nézd, azt hiszem, jobb lesz, ha témát váltunk.”
„ - Azt tudod ugye, hogy az alantasoknál voltál?
Butch felemelt az egyik összeroncsolt kezét.
- És én még azt gondoltam, hogy manikűrösnél jártam!”
„Mielőtt a zsaru tiltakozhatott volna, Vishous megragadta a karját, és megnyalta a vágást, amellyel egy szempillantás alatt összeforrasztotta a sebet.
Butch kirántotta a karját a szobatársa kezéből.
- Jézusom, V! Mi van, ha fertőzött a vérem?
- Nyugi! Nem fer… - kezdte, ám hírtelen megszédült, hátratántorodott a falhoz, majd nagy levegőt vett. A szeme felakadt, a teste rángatózni kezdett.
- Uramisten…! – Butch rémülten kapott utána…
Vishous azonban vigyorogva abbahagyta a „rohamot”, és belekortyolt az italába.
- Nincs semmi bajod, zsaru. A véred tökéletesen normális ízű. Nos, legalábbis egy emberhez képest, ami ugyebár nem az én világom, ugye értesz?
Butch visszalépett, és ököllel a szobatársa karjába bokszolt. V nagyot káromkodott, mire Buch megint beleütött.
A testvér döbbenten nézett rá, és megdörzsölte a karját.
- Elég már, zsaru!
- Pofa be! Megérdemled.
…
- A francba…igazad van. Ne haragudj!
- Átugorhatnánk a bocsánatkérést, hogy végre visszaüthessek?”
Butch a vámpírrá változás után:
„V félúton járt a nappali felé, amikor egy kiáltást hallott. Visszarohant, és berontott a fürdőszobába.
- Mi az? Mi törté…
- Kopaszodom!
V elhúzta a zuhanyfüggönyt és elfintorodott.
- Miről beszélsz? Még mindig van hajad…
- Nem a fejemen. A testemen, te idióta! Kihullik a szőröm!
Vishous lenézett. Butch törzsről és lábáról a víz folyamatosan lemosta a szőrt, amely sötétbarna csíkokban gyűlt össze a lefolyónál.
A testvér nevetni kezdett.
- Nézd a jó oldalát! Ha megöregszel, legalább nem kell borotválnod a hátadat. Se máshol, ha érted, mire gondolok.
Nem lepődött meg, amikor azt látta, hogy egy szappan szédítő sebességgel repül felé.”
„- Az ott te vagy – mondta Wrath. – A Fekete Tőr Testvériségben a neved Dhestroyer, vagyis a Pusztító, Wrath leszármazottja.
- De nekünk mindig is Butch maradsz – vágott közbe Rhage. – Kemény fickó. Ügyes fickó. Iszonyúan idegesítő fickó. Tudod, amit a helyzet éppen megkíván. Azt hiszem, amíg benne van az, hogy fickó, illeni fog rád.
- Mit szólsz ahhoz, hogy gazfickó? – javasolta Zsadist.
- Jó. Ez tetszik.
„- Annyira nem tetszik nekem az a marhabőr!
Vishous felnézett a számítógép-arzenál mögül. Butch O’Neal a Gödör nappalijában állt, lábán a bőrnadrág feszült, az arcán pedig egy „nagyon-remélem-hogy-csak-viccelsz” kifejezés tükrözött.
- Miért? Talán nem jó a mérete?
- Nem az a lényeg. Nem akarlak megsérteni, de ebben a szerelésben úgy nézek ki, mint egy homokos rockzenész.
Butch széttárta a karját és körbefordult. Meztelen felsőtestét megvilágította a lámpafény.
- De komolyan! Csak nézz rám!
- A harchoz ez kell. Nem divatbemutatóra készülsz.
- A skót szoknyát is harcosok viselik, mégsem látod, hogy abban ráznám itt a seggem.
- Hála istennek! Mert ahhoz túl görbe a lábad.
Butch unott kifejezéssel nézett V-re.
- Kapd be! „
- „Ugyan már, ne légy már olyan morcos amiatt a krumplikilövős eset miatt! – mondta Butch.
Phury a szemét forgatta és hátradőlt a széken.
- Betörtétek az ablakomat.
- Naná, hogy betörtük! V és én pont azt akartuk eltalálni.
- Kétszer.
- Ami csak azt bizonyítja, hogy milyen remekül tudunk célozni.”
„Mondjatok egy S-t! Egy T-t! Egy O-t! Egy C-t! Aztán egy K-H-O-L.M-ot! Mi jön ki belőle? HÜLYE PIXSA!
A páciense a füléhez hajolt.
- Nem néztelek egy szurkolólánytípusnak. De abban igazad van, hogy lemészárolnánk bárkit, aki csak egy kicsit is rád mer ijeszteni – súgta a házi papucsba bújtatott tesztoszteron óriás, majd felegyenesedett.
Jane megütögette a karját, és begörbített mutatóujjával hívta, hogy hajoljon vissza hozzá.
- Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy félek az egerektől és pókoktól, de ha meglátsz egyet, nem kell rögtön előkapnod azt a pisztolyt az oldaladon, és lyukat lőnöd a falba, oké? Egy egérfogó meg egy összetekert újságpapír is tökéletesen megtesz. Ráadásul nem kell újrafalazni utána.
Megveregette a férfi karját, jelezve, hogy befejezte, aztán ismét előrenézet az alagútban.
V halkan, majd teli torokból nevetni kezdett. „
„ - Csak tíz perc! – suttogta Butch Marissa fülébe. – Kaphatnék tőled tíz percet, mielőtt elmész? Kérlek, bébi…
V a szemét forgatta, és megkönnyebbült, hogy felbosszantja a turbékolás. Legalább maradt még benne valami kis tesztoszteron.
- Bébi…kérlek!
Ivott egy újabb kortyot a kávéjából.
- Marissa, légy szíves, dobj már egy csontot ennek a szánalmasan lihegő kutyának! Ez a szenvelgés az agyamra megy.
- Nos, nem bánom, lehet róla szó – felelte a nő, és nevetve összeszedte a papírjait,a majd a férjére pillantott. – Tíz perc. De ajánlom, hogy megérje!
Butch olyan gyorsan pattant fel a székből, mintha lángra kapott volna.
- Hiszen mindig megéri, vagy nem?
- Mmmmm..de igen.
Amikor a két szerelmes szája egymásra tapadt, V felhorkant.
- Érezzétek jól magatokat, gyerekek! De valahol máshol. „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése