Mindenkiben létezik egy természetéből fakadóan legjobban hozzáillő tevékenység, melyet ideális esetben űznie kell.

2011. február 25., péntek

Na ezért szeretem én a Fekete Tőr Testvériséget! : D


J. R Ward a kedvenc könyvsorozatom, a Fekete Tőr Testvériség írója. Összeválogattam a legviccesebb részeket. Jó olvasást! : )

-         „Akkor mond azt!
-         Mit?
-         Azt, hogy „semmi”. Mondd azt, hogy „semmi”! Újra és újra! Csak mondd!
A lány dühbe gurult. Félelmének illatát valami csípősebb fűszer váltotta fel olyasmi, mint a friss kerti menta.
Ezúttal komolyan haragudott.
-         Mondd már! – parancsolt rá Rhage, mert már alig várta újra azt az édes borzongást, ami a hangja hallatán érezett.
-         Jól van! Semmi. Semmi. – Hirtelen elnevette magát. Nevetésének hangja Rhage szívéig hatolt, egész testét tűzbe borította. – Semmi, semmi. Sem-mi. Sem-mi. Seeeeeeeeeemmmmmi. Na? Ennyi elég volt? Most már elengedsz?
-         Nem.
Meging próbált kiszabadulni a férfi szorításából, s közben kellemesen…
Szeretett volna még egy szót a szájába adni, hogy kimondja, valami olyasmit, hogy „érzéki”, „suttogás” vagy „eper”.
Nem is. Inkább azt, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Igen, ez jó lenne.”


Butch letartóztatja Wrath-t, aki aggódott Bethért és ezért elment a házához kémkedni:
„ Beth nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy megkerülve az épületet utánuk eredjen. Butch az autója felé lépkedett, mint aki nehéz terhet cipel. Beth odafutott.
-         Várj! Meg kell kérdeznem tőle valamit.
-         Mi az, a cipőméretét akarod tudni, vagy mi?
-         Negyvennyolcas. – morogta Wrath.
-         Majd karácsonykor eszemben lesz, seggfej.”


           -  Kösz, de nem – nevetett Rhage. – Jól bánok a varrótűvel, ezt a saját bőrödön is megtapasztaltad már. Szóval ki a kicsike?
-         Beth Randall, bemutatom Rhage-et, egy társamat. Rhage, ő Beth. Nem kezd filmsztárokkal. Remélem, érted.
-         Tökéletesen.
Rhage kicsit oldalra dőlt, hogy Wrath mögé lásson és megnézhesse a lányt.
-         Örülök, hogy megismerhetem, Beth.
-         Biztosan nem akar korházba menni?
-         Ugyan. Nem olyan súlyos ez, ahogyan kinéz. Ha majd a vastagbelemet övként magam köré tudom tekerni, na az már komoly lesz. „


Butch és legjobb barátja és egyben kollégája beszélgetnek telefonon, miután Butch reggel másnaposan felébredt( És nem alkotnak egy párt: D ) :
           - Odatettem az aszpirint a telefon mellé, meg egy pohár vizet. Sejtettem, hogy nem leszel képes eljutni a kávéfőzőig. Vegyél be hármat, húzd ki a telefont és aludj! Ha valami fontos történeik, majd elmegyek érted,
-         Szeretlek, drágám.
-         Akkor vegyél egy nercbundát és fülbevalót az évfordulónkra!
-         Meglesz! „


„ Egy kéz ütött a vállára. Mintha ólom zuhant volna rá.
-         Lenne kedved itt maradni vacsorára?
Butch felnézett a férfira. A fickó baseballsapkát viselt, és valami jel volt az arcán. Egy tetoválás?
-         Vagy mit szólnál hozzá, ha te lennél a vacsora? – mondta egy másik, aki úgy nézett ki, mint valami modell.
Határozott mozdulattal hátralépett, és lerázta a válláról  a kezet.
-         Mondjatok meg nekem valamit! A bőrszerkó beindítja a fantáziátokat? Ez egy olyan „ csak férfiak „ típusú társaság? – kérdezte Butch gúnyosan.
Akkora pofont kapott, hogy a foga összekoccant a szájában, amikor nekiesett az ajtónak. A modell tökéletes arcával belemászott a képébe.
-         Én a helyedben vigyáznék a számra!
-         Minek, amikor te állandóan azt stírölöd? Meg is akarsz csókolni?
A férfi olyan morgó hangot hallatott, amit Butch még soha életében nem hallott.
-         Elég legyen! - lépett előre a normálisnak látszó tag. – Hátrább az agarakkal, Rhage! Nyugodj meg!
Eltelt néhány pillanat, mire a modell megmozdult.
-         Így már jó. Nincs semmi gond – dörmögte Mr. Normális, és hátba veretette barátját, mielőtt Burchhoz fordult. – Te pedig tégy meg egy szívességet és fogd be a szád!
Butch megvonta a vállát.
-         Nem tehetek róla. A szőkeség tejesen odavan értem.
A fickó újra rátámadt, és Mr. Normális ezúttal nem akadályozta meg.
Az ütés, mely az álkapcsát érte, olyan erős volt, hogy félrebillent tőle a feje. Amikor belehasított  a fájdalom, hagyta, hogy vele együtt saját dühe is kiszabaduljon. Nekiugrott a nagyobbiknak, és lebirkózta a földre. A férfi meglepődött, mintha nem számított volna ekkora erőre vagy gyorsaságra tőle, Butch pedig kihasználta a tétovázását. Törlesztésként behúzott egyet a szőkénet, aztán megragadta a torkát.
Egy pillanattal később már ő feküdt hanyatt a földön, a férfi pedig a mellkasán ült.
Tenyerébe fogta az arcát, és összeszorította. Vonásai eltorzúltak, alig kapott levegőt.
-         Lehet, hogy megkeresem a feleségedet és megfektetem néhányszor. Ez hogy tetszik? – kérdezte a szőke.
-         Nem vagyok nős.
-         Akkor a barátnődet.
-         Barátnőm sincs.
-         Ha a nőknek nem jössz be, miből gondolod, hogy nekem igen?
-         Csak reméltem, hogy feldühítelek.
-         Mit akartál vele elérni?
-         Én támadhattam először. – Újabb sikeres levegővétel. – A társaid nem engedtek volna harcolni. Azonnal megöltek volna, mielőtt bármit is tehettem volna ellened.
Szőke felnevetett és enyhített a szorításon.
-         Tudjátok mit? Azt hiszem, kedvelem a tagot – mondta lassan.
A szőke talpra ugrott, Butch pedig zihálva az oldalára gördült. Amikor felnézett, azt hitte, nem jól lát. Az előtérben egy libériás öregember állt, kezében ezüsttálcával.
-         Bocsássanak meg uraim, a vacsora tizenöt  perc múlva tálalva.
-         Hé, csak nem spenótos palacsintát hozott, amit annyira szeretek? – kérdezte a szőke, és a tálcához ment.
-         De igen, uram.
-         A fenébe! Nagyon forró!
A többiek is az öreg mellé gyűltek, és vettek egy-egy falatot a tálcáról, aztán alátettek egy kis szalvétát, mintha odafigyelnének rá, hogy ne morzsáljanak a földre.
Mi a franc folyik itt?
-         Kérhetnék egy szívességet? – kérdezte a komornyik.
Mr. Normális nyomatékosan bólintott.
-         Hozzon ebből még egy tálcával és bárkit megölünk, akit akar.
Ennyit arról, hogy normális.
A komornyik elmosolyodott a bók hallatán.
-         Ha véres dolgot terveznek ezzel az emberrel, lenének olyan szívesek, és a hátsó udvarban intézzék el?
-         Persze! – felelte Mr. Normális, és bekapott még egy spenótos palacsintát. – Igazad van, Rhage, ez tényleg isteni. „


„ Rajtad is meglátszik az edzés, zsaru. Kezdesz formába jönni.
-         Ugyan már! - vigyorgott Butch. – Nehogy elbízd magad a közös zuhanyzásunktól!
Rhage hozzávágta a törülközőjét.
-         Csak arra céloztam, hogy eltűnt a sörhasad.
-         Az inkább whiskyhas volt, de egy cseppet sem hiányzik.
-         A nő ma hajnalban kidobott a házából, miután sárba tiporta az önérzetemet.
-         Milyen szörnyűséget mondott?
-         Nem túl hízelgő párhuzamot vont köztem és egy kóbor kutya között.
-         Jaj! – Butch a pólót a másik irányba kezdte csavargatni. – Ami azt jelenti, hogy majd meghalsz, hogy újra lásd.
-         Körülbelül.
-         Szánalmas vagy.
-         Tudom.
-         De azt hiszem, én tudom überelni. – A rendőr megrázta a fejét. – Tegnap este elmenetem…szóval…odamentem Marissa házához. Azt sem tudom, hogy kötött ki ott az Escalade. Akarom mondani, nincs rá szükségem, hogy összefussak vele, érted.
-         Ha találjam ki! Ott vártál lesben, remélve, hogy…
-         A bokorban, Rhage! Beültem a bokorba a hálószoba ablaka alatt.
-         Az igen! Hát ez aztán…
-         Ja. A régi életemben letartóztattam volna magam leselkedésért. Nézd, azt hiszem, jobb lesz, ha témát váltunk.”


           -  Azt tudod ugye, hogy az alantasoknál voltál?
Butch felemelt az egyik összeroncsolt kezét.
-         És én még azt gondoltam, hogy manikűrösnél jártam!”


„Mielőtt a zsaru tiltakozhatott volna, Vishous megragadta a karját, és megnyalta a vágást, amellyel egy szempillantás alatt összeforrasztotta a sebet.
Butch kirántotta a karját a szobatársa kezéből.
-         Jézusom, V! Mi van, ha fertőzött a vérem?
-         Nyugi! Nem fer… - kezdte, ám hírtelen megszédült, hátratántorodott a falhoz, majd nagy levegőt vett. A szeme felakadt, a teste rángatózni kezdett.
-         Uramisten…! – Butch rémülten kapott utána…
Vishous azonban vigyorogva abbahagyta a „rohamot”, és belekortyolt az italába.
-         Nincs semmi bajod, zsaru. A véred tökéletesen normális ízű. Nos, legalábbis egy emberhez képest, ami ugyebár nem az én világom, ugye értesz?
Butch visszalépett, és ököllel a szobatársa karjába bokszolt. V nagyot káromkodott, mire Buch megint beleütött.
A testvér döbbenten nézett rá, és megdörzsölte a karját.
-         Elég már, zsaru!
-         Pofa be! Megérdemled.
-         A francba…igazad van. Ne haragudj!
-         Átugorhatnánk a bocsánatkérést, hogy végre visszaüthessek?”


Butch a vámpírrá változás után:
„V félúton járt a nappali felé, amikor egy kiáltást hallott. Visszarohant, és berontott a fürdőszobába.
-         Mi az? Mi törté…
-         Kopaszodom!
V elhúzta a zuhanyfüggönyt és elfintorodott.
-         Miről beszélsz? Még mindig van hajad…
-         Nem a fejemen. A testemen, te idióta! Kihullik a szőröm!
Vishous lenézett. Butch törzsről és lábáról a víz folyamatosan lemosta a szőrt, amely sötétbarna csíkokban gyűlt össze a lefolyónál.
A testvér nevetni kezdett.
-         Nézd a jó oldalát! Ha megöregszel, legalább nem kell borotválnod a hátadat. Se máshol, ha érted, mire gondolok.
Nem lepődött meg, amikor azt látta, hogy egy szappan szédítő sebességgel repül felé.”


„- Az ott te vagy – mondta Wrath. – A Fekete Tőr Testvériségben a neved Dhestroyer, vagyis  a Pusztító, Wrath leszármazottja.
-         De nekünk mindig is Butch maradsz – vágott közbe Rhage. – Kemény fickó. Ügyes fickó. Iszonyúan idegesítő fickó. Tudod, amit a helyzet éppen megkíván. Azt hiszem, amíg benne van az, hogy fickó, illeni fog rád.
-         Mit szólsz ahhoz, hogy gazfickó? – javasolta Zsadist.
-         Jó. Ez tetszik.


„- Annyira nem tetszik nekem az a marhabőr!
Vishous felnézett a számítógép-arzenál mögül. Butch O’Neal a Gödör nappalijában állt, lábán a bőrnadrág feszült, az arcán pedig egy „nagyon-remélem-hogy-csak-viccelsz” kifejezés tükrözött.
-         Miért? Talán nem jó a mérete?
-         Nem az a lényeg. Nem akarlak megsérteni, de ebben a szerelésben úgy nézek ki, mint egy homokos rockzenész.
Butch széttárta a karját és körbefordult. Meztelen felsőtestét megvilágította a lámpafény.
-         De komolyan! Csak nézz rám!
-         A harchoz ez kell. Nem divatbemutatóra készülsz.
-         A skót szoknyát is harcosok viselik, mégsem látod, hogy abban ráznám itt a seggem.
-         Hála istennek! Mert ahhoz túl görbe a lábad.
Butch unott kifejezéssel nézett V-re.
-         Kapd be! „



-         „Ugyan már, ne légy már olyan morcos amiatt a krumplikilövős eset miatt! – mondta Butch.
Phury a szemét forgatta és hátradőlt a széken.
-         Betörtétek az ablakomat.
-         Naná, hogy betörtük! V és én pont azt akartuk eltalálni.
-         Kétszer.
-         Ami csak azt bizonyítja, hogy milyen remekül tudunk célozni.”



„Mondjatok egy S-t! Egy T-t! Egy O-t! Egy C-t! Aztán egy K-H-O-L.M-ot! Mi jön ki belőle? HÜLYE PIXSA!
A páciense a füléhez hajolt.
-         Nem néztelek egy szurkolólánytípusnak. De abban igazad van, hogy lemészárolnánk bárkit, aki csak egy kicsit is rád mer ijeszteni – súgta a házi papucsba bújtatott tesztoszteron óriás, majd felegyenesedett.
Jane megütögette a karját, és begörbített mutatóujjával hívta, hogy hajoljon vissza hozzá.
-         Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy félek az egerektől és pókoktól, de ha meglátsz egyet, nem kell rögtön előkapnod azt a pisztolyt az oldaladon, és lyukat lőnöd a falba, oké? Egy egérfogó meg egy összetekert újságpapír is tökéletesen megtesz. Ráadásul nem kell újrafalazni utána.
Megveregette a férfi karját, jelezve, hogy befejezte, aztán ismét előrenézet az alagútban.
V halkan, majd teli torokból nevetni kezdett. „



          - Csak tíz perc! – suttogta Butch Marissa fülébe. – Kaphatnék tőled tíz percet, mielőtt elmész? Kérlek, bébi…
V a szemét forgatta, és megkönnyebbült, hogy felbosszantja a turbékolás. Legalább maradt még benne valami kis tesztoszteron.
-         Bébi…kérlek!
Ivott egy újabb kortyot a kávéjából.
-         Marissa, légy szíves, dobj már egy csontot ennek a szánalmasan lihegő kutyának! Ez a szenvelgés az agyamra megy.
-         Nos, nem bánom, lehet róla szó – felelte a nő, és nevetve összeszedte a papírjait,a majd a férjére pillantott. – Tíz perc. De ajánlom, hogy megérje!
Butch olyan gyorsan pattant fel a székből, mintha lángra kapott volna.
-         Hiszen mindig megéri, vagy nem?
-         Mmmmm..de igen.
Amikor a két szerelmes szája egymásra tapadt, V felhorkant.
-         Érezzétek jól magatokat, gyerekek! De valahol máshol. „

2011. február 22., kedd

Katherine

A több tucat vámpíros könyv után nagy változás volt elolvasni. Amióta az iskolában tanultunk VIII. Henrikről és a Tudorokról, azóta foglalkoztat az angol történelem. Ezért is örültem, amikor megláttam ezt a regényt a könyvtárban.
A hatalmas lakomákon, a lovagi tornákon, az udvar varázslatán kívül betekintést nyerhetünk a korszak sötét oldalába. Katherine Swynford és John of Gaunt Lancaster története a 14. században kezdődött. Igazi történelmi személyek, valós helyszínek és cselekmények egy kicsit megfűszerezve.
A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából. Varázsos lénye ellenére – hozomány híján – egy faragatlan földesúrhoz kényszerítik, akit az együtt töltött idő során tisztelni kezd, megszeret őszintesége és egyenessége miatt. A több évtizedes háború, amely az országot sújtja, újra és újra elszólítja férjét mellőle, így az asszony egyedül kénytelen helytállni a birtokon, ahol emberségével, mély együttérzésével segítő úrnőjévé válik a nyomorgó jobbágyoknak. Ezt a kulisszát hasítja fel John of Gaunt, a király fia, aki szenvedélyes szerelemmel, akár álruhába is bújva ostromolja a férjes asszonyt.
Katherine eddig mindig méltósággal vállalhatta sorsát, de most képes-e megőrizni emberi tartását gyilkosság, házasságtörés, háborúk mocska, parázsló egymásra találások és magány örökös váltakozása ellenére?

2011. február 14., hétfő

Sötétedés

– Gyerünk már, haladjon az a sor! Atyám, ez nem igaz! – bosszankodott Eric.
Eric két barátjával állt a jegykiadónál a sor közepén. A Sötétedés című filmre már hónapokkal előre lefoglalták a jegyeket. A külföldi kritikusok szerint ez minden idők legjobb vámpíros filmje!
-         Vágod az előzetest, öreg! Amikor a vámpír összecsap a vérfarkassal! Tudod, amikor nyekkent a végén és kinyúlt! Húú, ez a rendező egy állat… - lelkendezett és hadonászott Nikolas.
Szánalmas…
-         Igen, igen, kenem-vágom már az egészet, de miért nem halad már ez a retkes sor?
Eric már nagyon túl akart esni ezen az estén. Nem igazán szerette az ilyen témájú filmeket. Vagyis tulajdonképpen egy vámpíros filmet sem látott. Ha csak arra gondol, egy emberszerű valami más élőlény vérét szívja, rögtön elmegy a kedve a mozizástól. De már megígérte a haverjainak és a jegyek is le vannak foglalva.
Nagy nehezen végre megindult a sor, mert az eszes pénztárosoknak végre leesett, hogy ilyen nagy tömeg esetén nem árt, ha még egy-két pénztár nyitva van. Ericék következtek, majd 5 perc és egy laza flört után  a pénztáros lánnyal, végre beszabadultak a büfébe. A sikeres vadászat után beültek a filmre. Eric úgy tervezte, hogy végig aludni fog, ezért átmászott a sarokba és bevackolta magát. A hangokat azonban nem tudta kizárni és amikor izgalmasat hallott, kinyitotta a szemét. Egy dögös lány egy vámpírral verekedett egy irodaház tetején. Talán nem is olyan gagyi ez a film?
Felkeltette az érdeklődését a történet. A csaj is szimpatikus volt neki és főleg azért, mert nem azt a tipikus sikítozó szukát alakította. Szembeszállt mindenkivel.
A vámpír sem volt olyan, mint amire gondolt. Drakula helyett egy viszonylag helyes srác volt a pióca. Sose tudta megállapítani, hogy egy srác helyes-e vagy sem. Az a lányok dolga…
Mire a történet közepére értek, már annyira rákattant a filmre, hogy észre sem vette, amikor a haverjai kukoricával dobálták. A végére váratlan fordulathoz értünk, ahogy az egy jó filmben van. A szokásos történet, hogy a lány végül beleszeret a vámpírba és örökké együtt maradnak, lerágott csont. Ez a film azért volt jó, mert többek között tele volt 18-as karikás jelenettel. Mivel Eric férfiból van, nem immunis az ilyen jelenetekre, de ezen kívül megragadta az eszmei mondanivaló. Az önfeláldozás, a szeretet, bizalom és hogy ne nagyon sétálgassunk az utcán éjszaka.

            Miután kijöttek a moziból és intettek a pénztáros lánynak, elindultak a legközelebbi megálló felé. A téma természetesen a film volt. Nikolas annyira élvezte, hogy be nem állt a szája!
-         Hűű, gyerekek az a rész, amikor… meg tudjátok, amikor a vámpír a csajt, nah meg amikor repült a feje és láttátok, milyen képet vágott? A csaj meg ilyet…Háháháhá! Banyek, állat volt!

Ez miért nem tud bedugulni? Halálra untat a dumája…

-         Igen, N, tudjuk, mi is végignéztük. Tuti megveszem DVD-n ha kijön. –mondta Eric.
-         Én már ma este letöltöm! Ezt újra meg kell nézni!
-         Ne is figyelj a minőségre, ember! – ugratta a barátját.
-         He-he, vicces! Mond, te nem szeretnél úgy ágyba bújni, hogy közben ezt nézed?
-         Nem igazán. Még a végén elfelejteném kikapcsolni a TV-t aztán éjsszaka előmászna belőle egy vámpír!
-         Jaj, Eric! Ne mond, hogy nem szeretnéd, hogy egy megharapjon! Gondolj a képességekre!

Mint például a kiváló hallás, de jelen pillanatban inkább átok…  Mmm, már alig várom…

-         Jó nekem emberként! De ha ne adj Isten mégis megtörténne, legalább tudom, hogy megbízható vérzacskó leszel .
-         Most viccet félretéve. Criss, te olyan csendes voltál egész este. Mit szólnál egy vámpír barátnőhöz? 
-         Nem kellene.
-         Nem hiszem el! Kinek ne kéne? Nem tiltakoznék, ha egy megharapna! Simán hagynám! Azt az extázist! Baszus…

Extázis. Igen. De nem nektek, közönséges embereknek.
Honnan veszed, te patkány, hogy a valóságban is úgy van, mint abba a tetves mozgófilmbe?

A fiúk befejezték ezt a témát. Régen tudták, hogy N nem normális és az ilyen filmektől könnyen beindul az a beteg agya.
5 perc múlva megérkezett a busz, de Eric nem szállt fel rá, mert a házuk negyed órányira van az ellenkező irányban. Elköszönt a barátitól és elindult a haza.
Útközben a filmen agyalt és azon, hogy lehetne a folytatás.  Talán jöhetne agy új fő gonosz… Vagy egy vámpír bébi, ami elszabadul…
Miközben elmélkedett, érezte, hogy morog a telója a zsebében.
N hívta.
-         Mi van, haver? Nem találsz haza?
De a vonalba nem szólt bele senki. Jobban fülelt és mintha zihálást hallott volna és lábak trappolását.
Most lehet, hogy zsebhívás volt és csak véletlenül hívta fel? Vagy az a szarházi csak meg akarja szívatni?
-         N! Ha ez egy átverés, akkor megmondom anyádnak, hogy milyen újságok vannak az ágyad alatt!
Azzal a telefon süket lett.
-         Ez hatásos volt. – gondolta Eric.
Eric tovább indult és már csak egy park választott el a házuktól. Már alig várta, hogy lezuhanyozhasson és a meleg ágyába bebújhasson.

Milyen finom illata van, amikor az otthon melegére gondol.

A park általában ki volt világítva és Eric furcsállta is, hogy most a sötétség lepi el a környéket. Lehet, hogy takarékoskodni akar az önkormányzat az energiával. Sétált tovább, amikor ösztönös félelmet érzett. Körülnézett a parkban, de nem látott semmit.
Semmi nem volt ott. Biztosan csak a film hatása és N hívása. Most fogta fel az agya.
Eric nem igazán szokott horrorfilmeket nézni, ezért lehet, hogy ez a kis film is megártott neki.
-         Öregem! 24 éves vagy! Betojsz egy parktól? Nevetséges.

Ez az! Nyugtasd magad! Az előbb olyan büdös kénes szagod volt a félelemtől.

Folytatja útját, amikor egy árny suhant át az úton.
-         Basszus! – kiáltott fel Eric
Megtántorodott és pánikolni kezdett. Biztos csak a srácok! Követték hazafelé és … és… ők…igen, ők akarják megszívatni.
-         Nikolas! Cris! Gyertek elő!
Semmi nem mozdult. A távolban egy kutya elkezdett ugatni, majd az egyik lámpa felkapcsolódott. Eric a lámpa felé tekintett és mozgást érzékelt. Egy gyönyörű nő lépett a fénycsóvába. Középkori ruhában volt, melyet zöld bársonyból varrtak. Dereka íve vonzó volt a fűzőnek köszönhetően. De Eric csak az arcára tudott figyelni. Vörös haja keretezte hófehér arcát. Száján csábító vörös rúzs, szeme ébenfekete.
Lassan közeledett a fiú felé.
Megfontoltan.
Eric csak állt. A bensőjében halványan érezte a menekülési ösztönt, de elnyomta a csodálat. Ilyen szép nőt meg nem látott. Úgy érezte bármit megadna neki. A lány szeme tudást és hatalmat sugárzott, aminek örömmel behódolt volna.
Eric torka kiszáradt mikor a lány elé ért. Levendula illatát röpítette felé a lágy szellő.
Csak nézték egymást.
Majd a lány ajka halvány mosolyra görbült.
-         Sajnálom. – mondta a tünemény.
-         M-Mit, hölgyem? – nyögte Eric.
A lány a férfi nyakára tette a kezét, majd minden erőfeszítés nélkül kibillentette az egyensúlyából és háttal a mellkasára húzta. Fejét oldalra fordította, végigszagolta a nyaka vonalát.
-         Sajnálom, hogy pont rád esett a választás.
Az utolsó lámpa is kialudt.