Mindenkiben létezik egy természetéből fakadóan legjobban hozzáillő tevékenység, melyet ideális esetben űznie kell.

2011. április 18., hétfő

Agytorna

„Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában.
S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vízen át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkénytelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is, oly talajtalanul libeg a világban, mint karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.”  
                                                                                                              W.S.

Nagyon érdekes dolog a nő és a férfi viszonya. Elképesztő számomra, hogy a természet hogy teremthetett két olyan testet, amelyek ennyire különböznek  egymástól és mégis vonzzák a másikat. Gyakran használják azokat a szavakat, hogy „kémia”, meg „szikra”. Nagyon jó érzés mindkettő. Jó, hogy vannak, mert számomra ezek jelentik azt, hogy tényleg van ott valami.
De a természet kiszámíthatatlan és szeszélyes. Ez a nő+férfi dolog nem törtvény. Két nagyon kedves meleg ismerősöm is van, úgy szeretem őket, ahogy vannak és tudom, hogy úgy élnek, ahogy az nekik megfelel és kellemes.
De komolyan, már írhatna valaki használati utasítást a férfiakhoz! Megmondom őszintén, állandóan komplikálok. Képzelődök, agyalok, fantáziálok és néha ebbe a sorrendbe. Bárcsak egy napra gondolatolvasó lennék. Nem olyan, mint a Sookie, aki mindent hall és csak nagy nehezen tudja szabályozni. Nem, Edward képessége kellene. Fuh, miket tudnék meg. Megtudnám az emberek igazi véleményét rólam…
De biztos, hogy jó lenne? Lehet, hogy minden megváltozna és ezentúl nem tudnék ugyan úgy ránézni arra a személyre.
Most nagyon nehéz időszakban vagyok. Érettségi a nyakamba mászik már szinte. Minden olyan bizonytalan. Ahogy a motivációs levelemben is megírtam: precíz, toleráns, megértő vagyok.
Ezért a, b, c, d, e, f, g tervet készítettem az elkövetkező 2 évre. Nem vicc, komolyan! És nem olyanokra kell gondolni, hogy:
a, felébredek
b, kikúszok az ágyból
c, fogat mosok
d, felöltözök
e, elindulok a suliba
f, a suliba maradok
g, hazajövök
Azért az durva lenne, ha ilyen programot készítenék! XD

Ilyen nehéz döntések közepette felmerül bennem a kérdés, hogy vajon előre meg van-e írva az életem? Létezik-e egy olyan könyv, amibe a jövőm szerepel? Mert ha igen, akkor is kell döntéseket hoznunk. Hiszen az alakítja az életet.
Egy egyszerű példa:
1.      Dönthetek úgy, hogy kiengedem a madarat a kalitkájából és szabad lesz.
2.      De ha nem engedem ki, elpusztul.
Akkor az én kezemben, az én döntésemben rejlik a kis madár sorsa.
Olyan elvont dolgokon képes vagyok agyalni!

Az is foglalkoztat mostanában, hogy milyen érdekes, hogy idegen embernek (pszichológusnak) képes az ember elmesélni a legféltettebb titkát. Megértem a helyzetüket. A barátaiknak nem merik lemondani és ők talán nem is tudnak olyan tanácsot adni, mint egy szakképzett kívülálló. Viszont itt adok hatalmas hálát annak a személynek, akinek mindent elmesélek. Sokkal könnyebb úgy beszélni, hogy ismeri azokat a személyeket, akikről a történetek szólnak. Maximálisan megbízok benne, hogy megőrzi a titkaim és hasznos tanácsokkal lát el. Olyan dolgokat is meglát, amik nekem nem esnek le. Az a legjobb az egészban, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Ugyan úgy látjuk az élet dolgait. És ez olyan jó!

Egyszerűen nem értem, hogy a fiúk miért ilyen gyámoltalanok. Ha kis mimóza lány lennék és nyávognék, akkor bátrabban megszólítanának? Nem ettem még fiút és nem is tervezem. Szerintem eljön az én időm is és szerető társa leszek egy férfinak.
De lehet, hogy velem van a baj. Nem állíthattam be az antennámat és nem fogom a jeleit. Bezzeg az én radarom úgy nyomatja a + hullámokat, mint a sicc.
Az ő baja, ha nem veszi. Nehogy már nekem legyen nagyobb farkam!

Lehet, hogy néhol kuszának tűnik, de a pillanatnyi gondolatmenetemet írtam le és ilyenkor nehéz összefüggően írni.
Kis betekintést nyerhettetek az agyamba. Ugye milyen klassz? :D És ha tudnátok, hogy miken agyalok!
Majd egyszer talán le tudom írni mindet.
Köszönöm, hogy elolvastátok! : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése