Sötétedés

– Gyerünk már, haladjon az a sor! Atyám, ez nem igaz! – bosszankodott Eric.

Eric két barátjával állt a jegykiadónál a sor közepén. A Sötétedés című filmre már hónapokkal előre lefoglalták a jegyeket. A külföldi kritikusok szerint ez minden idők legjobb vámpíros filmje!

-         Vágod az előzetest, öreg! Amikor a vámpír összecsap a vérfarkassal! Tudod, amikor nyekkent a végén és kinyúlt! Húú, ez a rendező egy állat… - lelkendezett és hadonászott Nikolas.

Szánalmas…

-         Igen, igen, kenem-vágom már az egészet, de miért nem halad már ez a retkes sor?

Eric már nagyon túl akart esni ezen az estén. Nem igazán szerette az ilyen témájú filmeket. Vagyis tulajdonképpen egy vámpíros filmet sem látott. Ha csak arra gondol, egy emberszerű valami más élőlény vérét szívja, rögtön elmegy a kedve a mozizástól. De már megígérte a haverjainak és a jegyek is le vannak foglalva.

Nagy nehezen végre megindult a sor, mert az eszes pénztárosoknak végre leesett, hogy ilyen nagy tömeg esetén nem árt, ha még egy-két pénztár nyitva van. Ericék következtek, majd 5 perc és egy laza flört után  a pénztáros lánnyal, végre beszabadultak a büfébe. A sikeres vadászat után beültek a filmre. Eric úgy tervezte, hogy végig aludni fog, ezért átmászott a sarokba és bevackolta magát. A hangokat azonban nem tudta kizárni és amikor izgalmasat hallott, kinyitotta a szemét. Egy dögös lány egy vámpírral verekedett egy irodaház tetején. Talán nem is olyan gagyi ez a film?

Felkeltette az érdeklődését a történet. A csaj is szimpatikus volt neki és főleg azért, mert nem azt a tipikus sikítozó szukát alakította. Szembeszállt mindenkivel.

A vámpír sem volt olyan, mint amire gondolt. Drakula helyett egy viszonylag helyes srác volt a pióca. Sose tudta megállapítani, hogy egy srác helyes-e vagy sem. Az a lányok dolga…

Mire a történet közepére értek, már annyira rákattant a filmre, hogy észre sem vette, amikor a haverjai kukoricával dobálták. A végére váratlan fordulathoz értünk, ahogy az egy jó filmben van. A szokásos történet, hogy a lány végül beleszeret a vámpírba és örökké együtt maradnak, lerágott csont. Ez a film azért volt jó, mert többek között tele volt 18-as karikás jelenettel. Mivel Eric férfiból van, nem immunis az ilyen jelenetekre, de ezen kívül megragadta az eszmei mondanivaló. Az önfeláldozás, a szeretet, bizalom és hogy ne nagyon sétálgassunk az utcán éjszaka.

            Miután kijöttek a moziból és intettek a pénztáros lánynak, elindultak a legközelebbi megálló felé. A téma természetesen a film volt. Nikolas annyira élvezte, hogy be nem állt a szája!

-         Hűű, gyerekek az a rész, amikor… meg tudjátok, amikor a vámpír a csajt, nah meg amikor repült a feje és láttátok, milyen képet vágott? A csaj meg ilyet…Háháháhá! Banyek, állat volt!

Ez miért nem tud bedugulni? Halálra untat a dumája…

-         Igen, N, tudjuk, mi is végignéztük. Tuti megveszem DVD-n ha kijön. –mondta Eric.

-         Én már ma este letöltöm! Ezt újra meg kell nézni!

-         Ne is figyelj a minőségre, ember! – ugratta a barátját.

-         He-he, vicces! Mond, te nem szeretnél úgy ágyba bújni, hogy közben ezt nézed?

-         Nem igazán. Még a végén elfelejteném kikapcsolni a TV-t aztán éjsszaka előmászna belőle egy vámpír!

-         Jaj, Eric! Ne mond, hogy nem szeretnéd, hogy egy megharapjon! Gondolj a képességekre!

Mint például a kiváló hallás, de jelen pillanatban inkább átok…  Mmm, már alig várom…

-         Jó nekem emberként! De ha ne adj Isten mégis megtörténne, legalább tudom, hogy megbízható vérzacskó leszel .

-         Most viccet félretéve. Criss, te olyan csendes voltál egész este. Mit szólnál egy vámpír barátnőhöz? 

-         Nem kellene.

-         Nem hiszem el! Kinek ne kéne? Nem tiltakoznék, ha egy megharapna! Simán hagynám! Azt az extázist! Baszus…

Extázis. Igen. De nem nektek, közönséges embereknek.

Honnan veszed, te patkány, hogy a valóságban is úgy van, mint abba a tetves mozgófilmbe?

A fiúk befejezték ezt a témát. Régen tudták, hogy N nem normális és az ilyen filmektől könnyen beindul az a beteg agya.

5 perc múlva megérkezett a busz, de Eric nem szállt fel rá, mert a házuk negyed órányira van az ellenkező irányban. Elköszönt a barátitól és elindult a haza.

Útközben a filmen agyalt és azon, hogy lehetne a folytatás.  Talán jöhetne agy új fő gonosz… Vagy egy vámpír bébi, ami elszabadul…

Miközben elmélkedett, érezte, hogy morog a telója a zsebében.

N hívta.

-         Mi van, haver? Nem találsz haza?

De a vonalba nem szólt bele senki. Jobban fülelt és mintha zihálást hallott volna és lábak trappolását.

Most lehet, hogy zsebhívás volt és csak véletlenül hívta fel? Vagy az a szarházi csak meg akarja szívatni?

-         N! Ha ez egy átverés, akkor megmondom anyádnak, hogy milyen újságok vannak az ágyad alatt!

Azzal a telefon süket lett.

-         Ez hatásos volt. – gondolta Eric.

Eric tovább indult és már csak egy park választott el a házuktól. Már alig várta, hogy lezuhanyozhasson és a meleg ágyába bebújhasson.

Milyen finom illata van, amikor az otthon melegére gondol.

A park általában ki volt világítva és Eric furcsállta is, hogy most a sötétség lepi el a környéket. Lehet, hogy takarékoskodni akar az önkormányzat az energiával. Sétált tovább, amikor ösztönös félelmet érzett. Körülnézett a parkban, de nem látott semmit.

Semmi nem volt ott. Biztosan csak a film hatása és N hívása. Most fogta fel az agya.

Eric nem igazán szokott horrorfilmeket nézni, ezért lehet, hogy ez a kis film is megártott neki.

-         Öregem! 24 éves vagy! Betojsz egy parktól? Nevetséges.

Ez az! Nyugtasd magad! Az előbb olyan büdös kénes szagod volt a félelemtől.

Folytatja útját, amikor egy árny suhant át az úton.

-         Basszus! – kiáltott fel Eric

Megtántorodott és pánikolni kezdett. Biztos csak a srácok! Követték hazafelé és … és… ők…igen, ők akarják megszívatni.

-         Nikolas! Cris! Gyertek elő!

Semmi nem mozdult. A távolban egy kutya elkezdett ugatni, majd az egyik lámpa felkapcsolódott. Eric a lámpa felé tekintett és mozgást érzékelt. Egy gyönyörű nő lépett a fénycsóvába. Középkori ruhában volt, melyet zöld bársonyból varrtak. Dereka íve vonzó volt a fűzőnek köszönhetően. De Eric csak az arcára tudott figyelni. Vörös haja keretezte hófehér arcát. Száján csábító vörös rúzs, szeme ébenfekete.

Lassan közeledett a fiú felé.

Megfontoltan.

Eric csak állt. A bensőjében halványan érezte a menekülési ösztönt, de elnyomta a csodálat. Ilyen szép nőt meg nem látott. Úgy érezte bármit megadna neki. A lány szeme tudást és hatalmat sugárzott, aminek örömmel behódolt volna.

Eric torka kiszáradt mikor a lány elé ért. Levendula illatát röpítette felé a lágy szellő.

Csak nézték egymást.

Majd a lány ajka halvány mosolyra görbült.

-         Sajnálom. – mondta a tünemény.

-         M-Mit, hölgyem? – nyögte Eric.

A lány a férfi nyakára tette a kezét, majd minden erőfeszítés nélkül kibillentette az egyensúlyából és háttal a mellkasára húzta. Fejét oldalra fordította, végigszagolta a nyaka vonalát.

-         Sajnálom, hogy pont rád esett a választás.

Az utolsó lámpa is kialudt.